Arany János – Mátyás anyja (The mother of King Matthias)

Szilágyi
Örzsébet
Levelét megirta;
Szerelmes
Könnyével
Azt is telesirta.

Fiának
A levél,
Prága városába,
Örömhírt
Viszen a
Szomorú fogságba:

“Gyermekem!
Ne mozdulj
Prága városából:
Kiveszlek,
Kiváltlak
A nehéz rabságból.

Arannyal,
Ezüsttel
Megfizetek érted;
Szívemen
Hordom én
A te hazatérted.

Ne mozdulj,
Ne indulj,
Én egyetlen árvám!
Ki lesz az
Én fiam
Ha megejt az ármány?

Adassék
A levél
Hunyadi Mátyásnak,
Tulajdon
Kezébe,
Senkinek se másnak.”

Fekete
Viaszból
Nyom reá pecsétet;
Könyöklőn
Várnak az
Udvari cselédek.

“Ki viszi
Hamarabb
Levelem Prágába?
Száz arany,
Meg a ló,
Teste fáradsága.”

“Viszem én,
Viszem én,
Hét nap elegendő.”
“Szerelmes
Szivemnek
Hét egész esztendő!”

“Viszem én,
Hozom én
Válaszát három nap.”
“Szerelmes
Szivemnek
Három egész hónap.

Istenem,
Istenem,
Mért nem adál szárnyat,
Hogy utól-
Érhetném
Az anyai vágyat.” -

S ahol jön,
Ahol jön
Egy fekete holló;
Hunyadi
Paizsán
Ül ahhoz hasonló.

Lecsapott,
Lecsapott
Fekete szélvészből,
Kikapá
Levelét
Az anyai kézből.

“Hamar a
Madarat!…
El kell venni tőle!”
Szalad a
Sokaság
Nyomba, hogy lelője.

Madarat
Nem egyet,
Százat is meglőnek:
Híre sincs,
Nyoma sincs
A levélvivőnek.

Napestig
Az erdőn
Űzeti hiába:
Éjfelen
Kocognak
Özvegy ablakába.

“Ki kopog?
Mi kopog?
Egy fekete holló!
Nála még
A levél
Vagy ahhoz hasonló.

Piros a
Pecsétje
Finom a hajtása:
Oh áldott,
Oh áldott
A keze-irása!”

matthias_corvinus

Elizabeth
Szilágyi
swiftly wrote a letter;
it was moist
with loving tears
many, too, and bitter.

For her son,
held in Prague,
were these fair words she wrote,
harshly kept
in prison cell;
good news to him it brought.

“Do not move
my sweet boy
from Prague’s famous city;
I’ll pay the ransom
to get you out
from your captivity.

Gold coins,
silver, too,
will save you from your doom;
in my heart
there is the thought
you must come back home.

Do not start,
do not move,
my only orphaned son;
who shall I
have, if you’re
enticed by evil men?

This note must
be handed to
Matthias Hunyadi;
what I’ve writ
with my own hand
no other should see!”

On wax of black
she pressed down
her signet ring of seal;
faithful servants
of her court
lounge, leaning at a rail.

“Who will here
quickest take
to Prague this note for him?
Sacks of gold
horses, too,
I’ll pay for weary limb.”

“I’ll take the note
I’ll take the note
seven days the distance clears.”
“That will seem
to my heart
seven whole long years.”

“I’ll take the note
In three days
the answer you will see.”
“In this heart
so full of love
three whole months ’twill be.”

“Oh my God,
oh my God,
wings a man requires,
that he may
attain the speed
a mother’s heart desires.”

What comes here?
Waht comes here?
Look, a pitch black raven;
one like it
on the shield
of Hunyad is engraven.

He swoops down
he swoops down,
within a tempest bleack;
from her hand
he has snatched
the letter in hi beak.

“Quick, rush quick,
catch the bird,
it must from him be taken.”
on its track
a crwod sets forth,
that they may shoot the raven.

Not a sign
of that bird,
though they a hundred shoot;
not a word
not a trace
of the bird that seized the note.

Morn’ to eve
woods are searched,
the route they saw it go;
when, night comes,
hark! a knock
at the widow’s window.

“Who knocks here?
Who knocks here?”
It is the raven black:
in its beak
is the note,
or one like it, brought back.

Red the seal
is this time,
and perfect the folding.
What great joy!
What delight!
His fine hand beholding.

About these ads

~ - helikon7 - 2009 április 15.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d honlapszerkesztő ezt szereti: