Vaspor – Iron powder

Nem tudom ki hogy van vele, de kölyök korom óta úgy el vagyok néhanapján a vegyszerboltban, mint az a bizonyos maci a málnásban. Ilyenkor jobb, ha senki sem zavar, mert a fejem tele van mindenféle elképzeléssel, hogy miből mit lehetne csinálni, melyik vegyszerrel mit tudnák éppen kezdeni. Persze a vegyszerboltok száma az utóbbi időkben igencsak megfogyatkozott, így ezen szenvedélyemnek már nemigen tudok hódolni.
A tegnap viszont betévedtem egy ilyenbe és találtam valami nagyon hétköznapi dolgot (többek között), amit mindenképpen meg kellett vegyek. Hogyha valaki a kép alapján felismeri, …, nos akkor az vegyen magának is egy-két zacskóval és próbálja ki.

Sajnos ritkán látni már ilyesféle szereket, a mai háziasszonyoknak már fogalma sincs, hogy mi is az a vaspor és miként is kell vasporozni. Pedig nagyanyáinknak a mindennapok része volt, mikor igazán ki akarták csinosítani a portát, akkor a tűzhely sem maradhatott ki. Meg az a bizonyos „háztűznéző” sem a tűzoltással volt kapcsolatos, hiszen a legények szívét nem csak a takaros menyecske, hanem a rendben tartott tűzhely is megdobogtatta.
De lássuk csak azt a vasport.

A Negro-ról valahogy más jut eszembe, de ezen most ne akadjunk fenn, mert nem magyar termékről van szó, inkább maradjunk a megszokott vaspor elnevezésnél. Noha talán több évszázados eljárásról van szó, a most bemutatott termék amolyan spanyolviasz szerű, hiszen valamiféle 2000-ben kitalált szabványnak felel meg, kissé úgy tüntetve fel magát, mintha a múlt évezredben nem is ismerték volna. Viszont a csomagolás szerint, ha száraz helyen tartjuk, akkor az örökkévalóságig vaspor marad. Azért jó ezt tudni, hiszen minap azon kaptam magam egy doboz sóval a kezemben, hogy nem értem a dobozon szereplő szavatossági idő fogalmát és azon töprengek, hogy miként lehet a sót tartósítani. Miért is kell a sót tartósítani?

De lássuk a vasport. A megtisztított tűzhelyre kell kenni egy ronggyal miután vízben elkevertük. Egyszerű, mint a faék!

Vegyünk egy tűzhelyet.

Tisztítsuk meg.

Hm, eléggé meg van égve a gázrózsa. Persze, hiszen ezért vettem a vasport.

Következhet a súrolás.

Az idő elég szépen kikezdte az öntvényt.

Meg a sok sütés-főzés.

Meg a hideg-meleg.

Egy műanyag edénybe öntöm a vasport …

… rá egy néhány csepp vizet …

… és megközelítően homogén szuszpenzióvá keverem az elegyet.

Majd egy kis szövetdarabbal módszeresen végig kenem a vasdarabokat. Szerettem volna a folyamatról is készíteni néhány képet, de annyira szutykos lett a kezem, hogy nem akartam kézbe venni a fényképezőgépet.

Így már csak a készre kent darabokról csináltam képet.

Ezután kb. egy órát hagytam a darabokat száradni, majd következett a fényezés.

Mintha nem is ugyanaz az öntvény lenne.

Azért az jól látszik, hogy az apró résekben nem sikerült tökéletesen a művelet. De sebaj, legközelebb jobban fog sikerülni.

~ > helikon7 @ 2010 október 29.