Kotányi rasnyica
Talán még képrejtvény is lehetne a fenti kép. Vajon mi látható rajta?
Bizony ez az! Egy kotányi rasnyica.
Hogy mi is az? Daráló! Borsdaráló.
De nem akármilyen. A XX. század végének öröksége, egy színtiszta műanyag szerkezet, ami a fogyasztói társadalom pilléreként, csak mintegy 20-25 gramm vegyesbors ledarálására lett kitalálva. És mint látható, az adott mennyiség elfogyott és amolyan beépített amortizációként, a bors elfogytával a daráló célja már csak a szeméthegyek gyarapítása lehet.
De én teszek róla, hogy ne így legyen. Nem viselkedem mintapolgárként és nem dobom a szemétbe az üres darálót. E helyett inkább szétbontom.
Persze ez nem olyan könnyű. A tervezéskor számíthattak a hozzám hasonló, csavarhúzós emberek létére és igencsak szívósra készítették a szerkezetet, avagy az is meglehet, hogy ilyen lehetőség fel sem merült, csupán a gyártás automatizálása során egyszerűbb volt egy „soha szét nem bontható” megoldást választani.
De semmi sem tudott megakadályozni, hogy szétbontsam és kitakarítsam a darálót.
Mint látszik, ez a daráló nem lisztté őrli a borsot, hanem szép darabosnak hagyja. Ahogy én szeretem.
És itt a töltelék. Ez most már nem tarkabors, hanem fekete.
Még tele sem lett.
Ezután már csak egy kattintás, hogy a daráló teteje a helyére menjen.
Kész!
Szép darabosra darál.
