Monty Python – Brian élete (2. rész)

Júdea Kr.u. 33-ban

[SZOMBAT DÉLUTÁN]

(Uzsonnaidő körül)

A táj tökéletesen sivár volt. Homok, néhány száraz kóró az elszórtan heverő kisebb-nagyobb kövek tövében. Ma úgy mondanánk: bibliai. Csak itt-ott törte meg az egyhangúságot egy-egy kisebb dombra vezető emelkedő. Az egyik ilyenen emberek hosszú sora kígyózott felfelé sietve. Mindenki igyekezett jó helyet találni, közel a dombtetőről szónokoló férfihoz, mert távolabb – mikrofon híján – már alig lehetett hallani valamit.

A szónok középtermetű, sovány férfi volt, ruhája zsákszerű, földig érő, haja hosszú, keskeny arcát rövidre vágott gyér szakáll keretezte, szeméből különös fény áradt. Már egy ideje beszélt az egyre gyarapodó tömeghez.

– Boldogok a lélekben szegények – mondta -, mert övék a mennyek országa. Boldogok a szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok a szelídek, mert… mert majd övék lesz a föld. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.

Jó távol, ahová már csak hangfoszlányok jutottak el, ha úgy fordult a szél, és a tömeg is ritkulni látszott, kis csapat állt. Egy fekete leplekbe burkolózott asszony, fején is lepellel, mellette egy harmincas éveinek elején járó sovány fiatalember fehérszürke egyszerű vászonruhában, fején sábeszdeklivel, kicsit arrébb három férfi két nő társaságában, látszott, hogy jobb körökből valók, s végül, féloldalt mögöttük egy római légionárius.

– Hangosabban! – rikácsolta a fekete leples nő.

– Hallgass mama! – intette a mellette álló fiatalember.

– Nem hallok egy szót sem – méltatlankodott az anyja.

– …boldogok a békesség…

Az asszony legyintett és meg akart fordulni.

– Na, menjünk kövezni!

Nyilvánvalóan a kivégzésnek arra az azidőtájt oly divatos interaktív formájára gondolt, amikor a tömeg addig dobálta az elítéltet, amíg az meg nem halt, vagy amíg elfogyott a kő.

– Kövezni bármikor mehetünk – próbálta maradásra bírni a fia.

– Na, gyere már, Brájen!

Az egyik mellettük álló jólöltözött úr odaszólt az asszonynak, miközben idegességében megvakarta az orrát.

– Befognád már végre!?

A mellette álló elegáns hölgy azonnal rászólt.

– Ne piszkáld az orrod!

A szavaiból ítélve csak a felesége lehetett.

– Nem piszkáltam, csak megvakartam.

– Igenis piszkáltad az orrod, míg beszéltél azzal a hölggyel.

– Dehogyis.

– Hagyd már abba! Maradj nyugton! – torkolta le a nő.

– Nem zavar, hogy egy szót sem hallok az egészből? – szólt a nőre a közelükben álló férfi. Hosszú pajeszt viselt. A nő azonnal felvette a harcot.

– Milyen alapon beszélsz bele a családi életünkbe, mi? Én a férjemhez beszélek!

– Na ugye, hogy a felesége?

– Akkor menj és beszélgess vele máshol! Egy árva mukkot sem hallok.

– Ne gorombáskodj a feleségemmel!

– Csak megkértem, hogy kussoljon, mert nem hallunk semmit a beszédéből. Nagyorrú!

– Ide figyelj! Ne hívd a férjemet nagyorrúnak!

– De hát nagy orra van.

Ekkor kapcsolódott a beszélgetésbe a harmadik férfi, aki eddig meredten próbálta figyelni a szónokot.

– Abbahagynád? Mit mondott?

– Nem tudom, éppen a nagyorrúval beszéltem – válaszolta a pajeszos.

Egy pár méterrel előrébb, tehát egy sokkal jobb helyen álló néző hátrafordult.

– Azt hiszem, azt mondta, boldogok a sajtkészítők.

– Miért emeli ki a sajtkészítőket? – kérdezte a harmadik férfi mellett álló hölgy a napernyője alól.

– Nyilván nem szó szerint kell érteni – válaszolt a férfi -, ugyanúgy vonatkozik bármely tejipari termék készítőire.

A pajeszos unatkozott. Gondolta, felpörgeti az eseményeket.

– Látod, ha nem dumálsz, akkor hallottuk volna, nagyorrú – fordult kedvesen a jólöltözötthöz.

– Héj! Ha még egyszer azt mondod, nagyorrú, szétverem a büdös pofádat!

A pajeszos nem ijedt meg.

– Jó lesz, ha figyelsz – mondta -, lehet, hogy mindjárt az jön: boldogok a nagyorrúak.

Brájen, aki mindvégig hallgatott, elérkezettnek látta az időt, hogy beavatkozzon.

– Szállj le róla!

De a pajeszos harci kedvét ez nem vette el.

– Na, te sem vagy piskóta, orrrmányos! Honnan jöttetek ti? Orrmányságból?

– Még egy dobás, haver – kiabálta a jólöltözött – és szétrúgom a szaros seggedet!

– Hogy beszélsz? – szólt rá a felesége – És ne piszkáld az orrodat!

A férjben forrt a düh. Ez a hülyeség az orrával! Hogy ettől nem tud megszabadulni! Ráförmedt a feleségére.

– Ha nem hagyod abba ezt, én szétverem a… fejét – bökött végül a pajeszos felé.

Ekkor újra hátrafordult egy jólértesült néző.

– Hallottátok? Boldogok a heringek.

– A heringek? – kérdezte a harmadik férfi. Mindig akadnak hitetlenek, ugye.

– Állítólag ők fogják örökölni a földet.

– Hallotta valaki a nevét? – kérdezte körülnézve, és előre mutatott a szónok felé.

– Te csak ne verj meg senkit! – intette a felesége a jólöltözöttet.

– De igenis megverem, ha még egyszer nagyorrúnak hív!

– Nagyorrú! – vigyorgott a pajeszos.

A jólöltözött alig tudta türtoztetni magát. Dühtol fröcsögve fordult a pajeszos felé.

– Te!!! Na jó, én szóltam. Úgy vigyázz, én tényleg bemosok egyet ám!

– Uuú! A szelídekrol beszél – lelkendezett a felesége – Boldogok a szelídek. Ez nagyon szép, nem? – Egészen elérzékenyült. – Nagyon örülök, hogy kapnak valamit, mert nem könnyű nekik.

A pajeszos csak arra várt, hogy egy pillanatra teljes csend legyen.

– Nézd! – fordult a jólöltözötthöz. – Én csak az igazat mondom, neked nagyon nagy orrod van!

– Te, én akkorát bevágok neked, hogy az orrod akkorára dagad, mint az egész tested!

– És neked ki vágott be? – kérdezte a pajeszos. – Góliát nagybátyja?

– Hu! Jó! Utoljára szólok…

A levegő pattanásig feszült. A jólöltözött ökölbe szorította a jobbját, érezte, ahogy az erő az egész testéből a jobb vállába költözik, és szinte felforrósítja a karját. Csak arra a pillanatra koncentrált, amikor a pajeszos majd újra megszólal. Feszítette a karját és koncentrált.

KONCENTRÁLT.

– Nagyon sok a szöveg!

BUMM! Mire a jólöltözött rájött, hogy a napernyős hölgyet ütötte le, már kitört a tömegverekedés. Az anyja igyekezett arrébb húzni Brájent.

– Gyere már! Menjünk kövezni!

– Megyek – felelte Brájen, de aztán állva maradt.

Négy ember érkezett oda, ahol ok álltak, ebben a pillanatban. Három férfi és egy nő. Teljesen egyformán voltak öltözve, feketébe, mintha ezzel is jelezni kívánták volna összetartozásukat. Úgy vágtak át a tömegen, hogy nem néztek se jobbra, se balra. Mintha egy másik világból érkeztek volna. Nem érdekelte őket sem a szónok, sem a nézők, sem a verekedés, egymással beszélgettek menet közben.

– Nos, amennyire én tudom, a vallás éppen azokért van, akik anyagilag érdekeltek voltak az előző rendszerben.

– Igen! És amit Jézus égbekiáltóan nem vesz figyelembe, hogy éppen a szentek jelentik a problémát.

– Igen. Abszolút így van. Bizony így van.

Közben a verekedés egyre kiterjedtebb lett. Egy koldus külsejű néző, kihasználandó a lehetőséget, rávetette magát az előbb leütött napernyős hölgyre, és míg a huzakodók támaszt kereső lába alatt ide-oda gurult vele, a kezével igyekezett minél több szép emléket begyűjteni az asszony testének titkaiból.

– Gyere már Brájen, különben megkövezik, mielőtt odaérünk! – nógatta a fiát az anya, mert Brájen csak állt, és a távolodó fekete ruhások után bámult, nem törődve a többi érdekes látnivalóval.

– Megyek – ocsúdott fel végre.

– Nem akarok lemaradni – mondta az anyja, és elindultak.

A koldus éppen akkor kezdte a térdével szétfeszíteni a földön küzdő asszony combjait.

– Gyere már! – kiáltott a pajeszos a római légionárius felé – Válaszd szét őket! Még végül boldoggá teszi.

De Brájenék erre már nem figyeltek, bár lépteiket egy darabon még elkísérte a távolodó csatazaj.

– Ne fogdoss, te szatír!

– Hát… ennyi ember előtt…

– Molesztálja a feleségemet!

~ Szerző: helikon7 - 2009 december 7.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: