Pleomax SCM4600

A fenti kép alapján nem igazán lehetne kitalálni, hogy milyen eszközt látunk rajta. Valami Wi-Fi-s bigyusz lehet.

A másik oldalára tekintve sem leszünk sokkal okosabbak, pedig ez bizony egy nagyon kedves kis jószág USB-s illesztője.

Nem sok Samsung-tól származó „human interface” fordult meg eddig nálam, de ez a szerkezet kellemes tapasztalattal gazdagított. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez sem fenékig tejföl, mert megvan a saját – talán tervezői túlkapásnak nevezhető – baja. Pontosabban, túl sok funkciót kívántak egy kis egérkébe zsúfolni. Olyan funkciókat, amelyek nem sajátjai egy normális egérnek. Mert ugye azt már megszoktuk, hogy a billentyűzetről indítsuk/állítsuk meg a kedvenc zenéket, a hangerőt is egy másik gomb megnyomásával érjük el és még sok egyébnek alkottak már a tervezők dedikált gombokat, lassanként odajutva, hogy a térképre van szükség a kívánt funkció megtalálásához.

De egy egér esetében, véleményem szerint, felesleges a funkciók rázsúfolása. Annál is inkább, mert ezzel egyrészről az alapvető cél, a pontos és ergonomikus használat, másrészről design is csorbát szenved. Bár ez utóbbival ki hogy van. Lehet, van akinek kifejezetten tetszik, én a legelső pillanattól ódzkodtam tőle, a kinézetétől, aztán lassan csak megszoktam, de azoknak a kis szürke gombocskáknak az idétlen és indokolatlan klaffogása mindig bosszantott.

Az egérke elvitathatatlan érdeme a roppant takarékos energia felhasználás. Egy pár AAA-s elemmel kb. egy évet képes működni a mindennapos – normálisnak nevezhető – kilométerek mellett. Nem tudom, hogy miként sikerült ezt a Samsung mérnökeinek megvalósítani, de tény, hogy ami az A4Tech egerének a legnagyobb gyengéje az a Pleomax-nak a legnagyobb erőssége.

De ezen kis elmélkedés után lássuk csak mit rejt az egérke belseje, annál is inkább, mert már néhány hete csücsül magára hagyatottan a fiam írószeres fiókjában, ugyanis valamilyen ismeretlen oknál fogva először össze-vissza kezdett ugrálni a kurzora, majd pedig magtól kezdett kattintgatni az adott helyen. Igazi fantomjárást mutatott be a monitoron.

A boncoláshoz két ks csavart kell eltávolítani.

Ezután a fedél, ami a kis multimédiás gombocskáktól eltekintve tisztességes fogást nyújt, egy mozdulattal eltávolítható.

Csupán csak, és megint beleütközünk a gombocskákba, a fedélhez vezető kábeleket kell lecsatlakoztatnunk.

Az egér alja két nyák-ra épül, egyik (a zöld) az optikai és Wi-Fi-s részt hordozza, míg a másik (barna) csupán a mechanikus alkatrészeket tartalmazza. Szinte érthetetlen, hogy mégis miért vannak ezek a nyák-ok egy meglehetősen merev szalagkábellel összeforrasztva. Eszményi javítási lehetőséget kínálna, ha itt is bontható csatlakozó lenne. De ha már amúgy is két csatlakozó megy az egér fedeléhez, ezen takarékoskodni kár volt. Sokkal hasznosabb lett volna a kis gombocskákat mindenestől megtakarítani.

Róluk van szó.

Ilyen belülről.

Felületszerelt mikrokontaktok. Ezek mondjuk nem kotyognak, tehát nem ez okozta a kellemetlen hangot.

Oldalt még van egy előre-hátra kacsoló, de az szerencsére megfelelően el lett dugva ahhoz, hogy ha az ember nem akarja, akkor nem akadjon az ujjaiba.

Ez két, az előbbiekhez képes, tisztességes mikorkontaktort kapcsolgat.

Itt már kiszereltem majd minden alkatrészt a mosás előtt.

Utolsónak az oldalsó kapcsoló maradt.

Két másik csavar eltávolításával a műanyag test tovább bontható.

Az aljáról is leszedegetem a vizet nem kedvelő részeket.

Az elemfészek is külön csatlakozóval kapcsolódik az elektronikához.

Így már csak a fémrészek eltávolítása maradt.

Miután a fenéklemez is csupasz megy a levesbe.

Míg a mosogatószer elvégzi a piszkosmunkát nézzünk szét kicsit az elektronika és mechanikus részek között. Itt lehet az oka annak, hogy megbolondult az egér.

A prizma tiszta.

Sérülésnek nyoma nincs a nyák-on.

Inkább itt lesz a hiba.

A görgő alatti gombocska meglehetősen halottnak, beesettnek tűnik. Ez cserére szorul.

A cseréhez, mint máskor is, egy Compaq egérkéből emelek ki egy megfelelő gombocskát.

Majd kijön a Samsung-ból is a gyanús gombocska.

Csakhogy van egy bökkenő. A Samsung-ban ez a középső mikrokontakt egy kis sámlin űl és ennél fogva a lábai is hosszabbak.

A Compaq-ból származó kapcsoló lábai nem érnek át a nyák-on és kicsi az esélye, hogy bármilyen más beteg egérből kibányászott kapcsoló megfelelően hosszú lábakkal rendelkezzen. A szerelést pedig most félbe hagyni nem akarom, míg üzletből pótolom egy újjal.

Vannak olyan esetek, mikor egyes kapcsolók átmelegítése látványos gyógyulásokhoz vezet. Láthatóan a ki és visszaforrasztás hatására a kapcsoló piros nyomókája megfelelően áll, de ennek működőképességét csak kipróbálva tudom meg.

De még el nem felejtem a kis gombocskáktól véglegesen megszabadulok.

Helyüket gumfix-el töltöm ki.

Még nem mutat valami bizalomgerjesztően.

De egy kis fekete tempera megteszi a magáét.

Most már csak idő kérdése, hogy kipatinásodjon és a gumírozás beleolvadjon a környezetébe.

De lényeg, hogy megszabadultam a kis gombocskák klaffogásától, továbbá a görgő alatti gombocska nem csak kinézetre jött helyre, hanem megfelelően működik is. Az egér abnormális viselkedését ennek a beragadása okozta, ami szinte folyamatosan zavarta a Wi-Fi-s forgalamzást.

~ Szerző: helikon7 - 2010 július 11.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: