DVD Master 16E SD-616

Még hajdanában valakinél up-grade-eltem (nagyon tudok ám nyelvészkedni, milyen gyönyörű szó), szóval cseréltem a DVD-olvasóját egy DVD-íróra és az illetőnek már nem volt mit kezdjen a kiszerelt meghajtóval, ezért rám bízta, hogy csináljak vele valamit. Akkoriban még kevésbé elterjedtek voltak a DVD-korongok, mint manapság, így kezdetben csak hányódott a polcokon, majd valamilyen megmagyarázhatatlan, perverz ötlettől irányítva beszereltem a gépembe. Rettenet volt egy teljesen fehér gépházban egy rémfekete DVD-olvasó. Nem csak a kontraszt miatt, hanem már eleve kerülöm a fekete számítógép házakat, meghajtókat, meg bármit ami szem előtt van és fekete. Sokat nem használtam szerencsére így ezt szörnyűséget, mert volt olyan kedves, hogy rövid idő alatt bemondta az unalmast. Ezért hosszú évekre egy láda alján találta magát, míg a minap a kezembe akadt és gondoltam, hogy mégiscsak érdemes lenne egy esélyt adni neki, hátha lehet valamit kezdeni vele. Ha másra nem hát néhány alkatrész csak használható belőle.

Így most a boncasztalra került először és utoljára. Mint az a címkéjéből kiderül, egy nagyon neves gyártó készítette (Noname) valamelyik déltengeri dzsunkán, Toshiba és Samsung technológiákat felhasználva (koppintva). A lényeg, hogy Indonéziában ért először partot, majd onnan indult siralmas világhódító útjára.

Tette mindezt 2004 áprilisában. Hm, jó régóta őrizgetem!

No, de essünk neki.

Hoppá, ebben jó pár éve nem járt áram, így a tálcája sincs nyitva. A kis pimasz.

Áramot neki!

És már nyílik is, mint az ibolya a tavaszi napsugártól.


Pak-pak, két kattintás és lent van az eleje.

S lám ebben sincs semmi érdekes. Valóban a nagyokat koppintja.

Hogy ez mitől ilyen szöszös, mikor alig használtam? Talán az előző gazdája használta valamire.

Szép zafírkék lencse.

Ám figyeljünk inkább a javításra. Ha valami nem megy, azt kicsit erőltetni kell, aztán vagy megjelennek a füstjelek, vagy pedig elindul a dolog. Van ott a szalagkábel alatt két kis poti, egyik a CD, másik a DVD-korongok olvasásakor határozza meg a LED-ek áramát. Ezt egy kicsit megszoktam piszkálni, hogy kicsit jobban sisteregjen az a p-n átmenet. Aztán van, hogy összejön neki, de van – főleg a már amúgy is túlfeszített LED-eknél – , hogy elszáll az egész. De a meghajtó ettől nem lesz rosszabb, csak legalább tudjuk, hogy miért nem olvas.

Adunk neki ismét egy kis áramot.

És feszültséget mérünk a potik csúszkáin. Egyiken 1,3mV, a másikon 1,4mV. Nem mintha lényeges lenne az érték, de legalább tudjuk, hogy miből indulunk el.

A potikat sajnos így nem érem el, ezért kicsit bontani kell az alaplapon is.

Szó mi szó szépen elkészített áramköri lap. Hogyan jutott egy ilyen a dzsunka meghajtóba?

Na lássuk, hogy is van ez. Egyik kezemmel tarom a nyomtatott áramkört, másik kezemben a csavarhúzó és a másik kezemben a fényképezőgép.

Na még egyszer. Egyikkel ezt fogom, a másikkal azt, aztán meg fényképezek is. Na mindegy, a lényeg, hogy a potik csúszkáját az óramutató járásával azonos irányban kb. 10 fokot kell elforgatni. Már nem azért mintha ez valami precíz meghatározás lenne, ez csupán a tapasztalat. Tíz esetből kb. nyolcszor bejött, talán hétszer…

Másrészről tetszik az áramkör.

Főleg ezek a kondik kiáltanak a páka után; – Ne hagyj itt!

Néhány érme. Persze ez nem része a meghajtónak, ezeket én fogom meghajtani. Persze csak egyet közülük, egyet amelyik a legjobban…

…DVD-korong a meghajtóra…

… rá egy kis befőttesgumi, csak a jobb tapadás miatt …, szóval, amelyik a legjobban tapad a mágneshez.

És már pörög is a korong, rajta az érmével. Ügy mondtam az Asus meghajtóval kapcsolatban, hogy egy érmével is lehet zárni a mágneszárat.

Pörög, pörög, de nem eléggé,

csak keresi a korongot az olvasófej, de nem találja. Arról inkább ne is beszéljünk, hogy mi lenne, ha megtalálná és teljes erőből felpörögne. Előbb az érme süvítene el valamerre, majd a zár nélkül maradt korong kezdene egy nagyon heves légi bemutatóba.

No, de ne hülyéskedjünk tovább, használjuk a rendes mágneszárat. Ehhez szét kell kapni a fedelet.

Van egy olyan érzésem, hogy ezt a címkét sem fogom már visszaragasztani a helyére.

Ilyen belülről,

és ilyen felülről, miután kifeszítettem a beragasztott zárókorongot.

Mágneszár a helyére és kezdődjön a pörgés.

Pörögni pörög, de csak úgy tessék-lássék. Az optika megint nem érzékeli a korongot.

Mérjünk csak kicsit. 2,8mV és 2,7mV. Ez kb. a duplája, mint az előbb volt. De, hogy ez mennyivel emelte meg a LED áramát az nem derül ki. Lényeg, hogy több lett, de mégsem elég, ahhoz, hogy az optika olvasson. Hát ennyi. Ezzel nem érdemes többet vacakolni. Nézzük, hogy mit lehet a meghajtóból hasznosítani.

Műanyagtálca helye a kukában.

Viszont a tálcát mozgató motor érdekes darab, ez még jó lesz egyszer valamire.

A mechanika szépen kicsúszik, azt is várja a kuka, de előbb a csavarokat kiszedegetem belőle.

A korongforgató motor talán még érdekes lehet.

A két kis acéltengely is jó lehet majd valamire, bár az egyik fogazott a ráragasztott műanyaghoz való kötés miatt.

Hát az optika? Talán maradjon, később majd azt is szétszedem, kíváncsi vagyok, hogy potik mit is szabályoznak rajta.

Ezek az értékes alkatrészek, amiket megőrzök.

Meg az áramköri lap, de csak a kondik miatt.

És még valami. Két aprócska csavar, pont az a méret, ami a szemüveg keretét összetartja, amik ha elrepülnek, mert szétnyílik a keret, akkor igencsak izgalmas dolog azokat szemüveg nélkül megtalálni. Legalább lesz tartalékom, csak majd tudjam, hogy hová tettem.

Ez a motor zörög. Na nem akkor mikor forog, hanem akkor mikor a rázogatom. Valami, vagy nincs a helyén, vagy ott sem kellene legyen. Bontsuk ki!

Rövid, de határozott meggyőzés után engedett csak.

És lám, nem a motor zörög, hanem a mágneses korong, amit a motor forgat. De mi van egy korongban belül, ami zörög?

Ja? Most meglepődtem.

Nyolc kicsi acélgolyó. De minek? É miért nyolc? Ezek centrálják, avagy ezek decentrálják a korongot? Ha valaki tudja, írja meg.

Nyolc kis golyócska egy DVD-olvasóban. Ez bizony érdekes számítástechnikai kérdés lesz. Melyik számítógép-alkatrész felépítésében szerepel nyolc pici acélgolyó?

A tálcanyitó motor mellett megőrzöm ezt a kis mágneses korongot is. Hogy miért?

Állványnak lehet használni a picike alkatrészek fényképezésekor.

Így készült a fenti kép is a kismotorról.

~ Szerző: helikon7 - 2010 július 18.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: