Akkuslámpa

Egy kis ideje már az egyik sarokban csücsült ez a sokszemű, jobb sorsra érdemes teremtmény. Szemeiből kihunyt a fény és valami gyógyírt vár tőlem bajára.

Bár külsejét megviselte a használat…

azért még van remény, hogy életre kelthető.

A cirkalmas felírat kétséget sem hagy származását illetően.

Az alfele is kissé bizarr. De kibontom és meglátjuk mit rejt a belbecs.

Hát ez már egyből rosszul néz ki. Egy magányos drótocska kóricál a nagy feketeségben.

És ott egy másik! Emitt meg egy csavar hiányzik, amott meg egy alulemezből kifaragott rögzítő alkalmatosság. Hát úgy látszik, hogy ebben már járt valaki. Az eredeti rögzítőpántot, ami az akkun keresztben futna már nem tudta megmenteni s így egy alumínium darabkával oldotta meg a rögzítést. Nem rossz, csak csúnya. Ennyi erővel már keresztben is végig futhatna az a pánt, így mindkét oldalon csavaros rögzítést kapna az akku. De mindegy, nem e miatt nem működik a lámpa. Nézzük tovább!

Az elektronikát csak egyetlen csavarocska tartja. Ez talán jól is van így, mert a nyákra szerelt kapcsoló így némileg rugalmasabb rögzítést kap.

Ha mindkét oldalon csavarral lenne rögzítve, akkor egy-egy keményebb legény kezében akár keresztül is mehetne a nyákon, de így kitérhet a nyomás elől.

Miután kirámoltam mindent, kezdődhet a javítás.

Ennyi maradt a műanyag vázban, ami így mehet fürdeni.

Az akku alján ez a két plecsni a töltővel való kapcsolódásra szolgál.

Az elektronika nem érdemel különösebb kommentárt. Szerintem túl macerás és túl olcsó ahhoz, hogy komolyabb érdeklődésre igényt tarthatna, pedig hát van valaki, egy ferde szemű, aki mindezt kitalálta és megtervezte, de a mai világban talán egy zacskó rizst ha kapott a tudásáért és munkájáért.

Viszont az, aki összeszerelte nem igen kaphatott ezért a munkáért egy marék rizsnél többet.

De lássuk a javítást. Ez lényegében abból áll, hogy az összes kócszerű drótocskát kicserélem normális vezetékre. Még szerencse, hogy egy régebben szétkapott kenyérpirítóból félretettem némi felpapucsozott drótdarabokat, így azok pont megfelelőek lesznek az akkukhoz.

Rendes litzés vezetéket teszek a LED-panelre.

A nyákba szintén, és oda forrasztom az akkuktól jövő varnis-burkolatú drótokat is.

Az akku negatív sarkától az egyik szál a nyákba, a másik a töltő-pogácsa felé megy.

Így már egészen normálisan néz ki.

Közben a vázról is leázott a kosz egy része, a többit meg levakarni sem tudom anélkül, hogy össze ne karmolásszam a lágy műanyagot.

Visszarakom az akkut, amin kb. 3,5-3,6V feszültség van. Hm.. ezzel még gond lesz. Egy 6V-os akkun nem jó, ha ilyen kevés van.

Visszacsavarozom a nyákot.

Felrakom a LED-es panelt, az átlátszó védőlemezt és az egészet összefogó piros karimát.

Ennek így most működnie kellene, ha lenne az akkuban elég töltés.

De mivel nincs, ezért felteszem a töltőre néhány órára.

Nem füstöl, nem pukkan, bár a töltés közben mintegy 8-8,5V-ot mérek a töltő sarkain. Ez meg túl sok egy jó akkunak. Nagyon úgy érzem, hogy ez az akku már egészen elszulfátosodott és nem sok töltést bír tárolni.

Egy nap elteltével a töltőből kivéve, a lámpa világít.

Bár három LED kiégett benne, de azért használható. A dologban csak az a rossz, hogy kb. 10-15 percet bír az akku, de ez várható is volt. Érdekes dilemma az is, hogy míg egy megfelelő és jó minőségű akku kb. 30 pénzbe kerül, addig egy másik ilyen lámpa újonnan kb. 50 pénz. Megéri-e egy új akkut beszerezni, vagy inkább vágja ki az egészet az ember és vegyen egy újat? Ez a XXI. század nagy kérdése.

~ Szerző: helikon7 - 2010 december 23.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: