Mekosonic CR-188

Úgy jó tíz évvel ezelőtt még szólt ez a kisrádió, aztán valamiért elkezdett vacakolni, recsegni. Volt, hogy meg sem szólalt, ezért aztán előbb valami fiók mélyére került, aztán az egyik íróasztal mögé véletlenül „beesett”. Néhány hónappal ezelőtt az egyik virágállvány alatt fedeztem fel ismét. Természetesen a történethez az is hozzátartozik, hogy mindez a cégnél esett meg és csak azért, mert időközben a rádiócska eredeti tulajdonosa egy más kontinensre költözött, maga után emlékül itt hagyva őt.

Arra még emlékszem, hogy egy végtelenül gagyi, kínai tömegcuccnak számított akkor, ami sem minőségével, sem tudásával nem vívott ki nagyobb megbecsülést magának, mint az a fentiekből kiderült. Persze akkor még más számított gagyinak.

Mint a képekből is kiderül, órát is tartalmaz, ami meglepő módon nem a hálózati „stabil” 50Hz-ről szinkronizálódik, hanem saját kis kvarc-oszcillátora van. A Mekosonic név csak egy volt az akkoriban virágzó …sonic-ok közül. Szinte minden elképzelhető szókapcsolatban előfordult.

Hogy miért CR-188? Szinte biztos, hogy nem létezett CR-187-es és csak azért 188-as, mert ez jutott neki. A két alapvető hullámsávot tudja és ez a lényeg.

Itt a bizonyíték! Hogy az egykori gagyi ma már mégsem olyan gagyi. 9V-os elemről jár az órája, így akkor is viszonylag pontosan ébreszt reggel, ha az éjszaka folyamán kisebb áramszünet volt.

Az oldalán a hangerőpoti tárcsája és a hullámváltó.

Tetején az állomáskereső és a digitális-fokozat nyomógombjai.

Dizájnos, de a kosznak is tetszik.

Hátulján pedig a kikapcsoló, illetve ébresztésre átkapcsoló kapcsoló.😉

Ám nem azért kapartam ki a virágtartó alól, hogy csak nézegessem ezt a rádiócskát. Mivel éppen van néhány szabad órácskám és kíváncsi is vagyok, hogy mi lehet a baja ezért került ez most a kezembe.
Ám hiába veszem ki az alját rögzítő négy csavart, az állomáskereső tárcsáját is le kell venni.

Ezután kezesen nyílik ketté. Feltűnő, hogy mennyi alkatrész van benne és mindegyik az, aminek lennie kell.

A hangszóró példaként negyed wattos és 8 Ohm-os. (ja persze 80HM – nyolcvan hektóméter).

A tápkábelt nem meleg takony rögzíti, hanem csavaros bilincs.

És a hálózati trafóból sem tünderhajszálakon jön ki az áram.

Lényegében mindene megvan ennek a kisrádiónak.

Csak apró szépséghiba, hogy a kijelző nyákja szép ívben leledzik.

A nagyfrekis rész részben méhviasszal, részben gyertyaviasszal kiöntve.

A helyi oszcillátor tekercse szintén.

Az egész lelke egy KA22427 IC, (A Samsung által gyártott változat neve KA22427B), ami a helyi oszcillátortól, a mixeren át a hangvégfokig mindent tartalmaz.

Ám mivel ennyiből még nem derül ki, hogy miért is hallgatott el anno, kicsit piccegteni kell itt-ott. Persze az nagyban megkönnyíti az ember dolgát, ha tudja, hogy az elhallgatást megelőzően erősen recsegett a szerkezet. Ezért és mivel semmi egyéb szemmel láthatóan beteg alkatrész nincs, egyből a hangerő potinak esek neki. A tárcsa alatt egy porvédő fólia fogad.

A fólia alatt, pedig egy kitekeredett szörnyűség. Noha kép alapján nem derül ki, de az egész szerkezet akkora csupán, ami egy jóltáplált falusi légy hátsóján elférne. Arról szinte szó sem lehet, hogy helyben kitudnám az elgörbült csúszkákat egyenesíteni. Kénytelen vagyok szétszedni.

Egy kis alátét szorítja le a csúszkát.

Itt is van.

Na talán így sikerül kiegyenesíteni! Gondoltam, De ezzel inkább még jobban összegörbítettem, ahogy a tű hegyével ide-oda hajlítottam.

Levettem a megkínzott csúszkát.

Erre meg kiesett a poti tengelye, ami egyben a főkapcsoló is. Na ezt szórakozás lesz visszaügyeskedni.

Persze ehhez ki kell vegyem az egész panelt, hogy alá, illetve a másik oldalához is oda tudjak férni.

Előkerült a tengely is.

Egyengetem a csúszkát. Noha így nem néz ki valami bizalomgerjesztően, a lényeg, hogy a helyén egyenesen, feszesen álljon.

És mint látszik a két érintkező fej nem ugyanazon az íven fut. Ez azért jó, mert ha az egyik ki is kopik, attól a másik még biztosítja a megfelelő érintkezést.

Szerettem volna arról is egy-két képet, amint a helyére illesztem a tengelyt és a csúszkát, de ahhoz még egy kéz kellett volna.

Így már csak készen tudtam rákattintani. Az összeszerelés már gyerekjáték volt.

Az óra kijelzője érdekes meggypiros fényű.

És kész! Valahol, valamilyen polcon ismét ellesz magának néhány évig.

~ Szerző: helikon7 - 2011 január 11.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: