Rövidhullámú átjátszó – Short-wave radio relay

A gyönyörű Hargita egyik csúcsán áll a Vízügy rövidhullámú átjátszótornya, amit talán már nem is használ az illető szerv.

A kis bádogházacskákban talán még zümmög valami, de már évek óta nem volt senki, aki kicsit is a gondjukat viselné.

Mert nem csak az elemek gyötrik télen-nyáron, hanem egy-egy kíváncsi maci is meglátogatja őket hébe-hóba. (Bár a hóba talán kevésbé.) Csakis a barnabundások, és nem a magas talajvíz miatt állnak majd két méteres piedesztálon a házikók.

Van köztük amelyik egy egyszerű alumínium-konténer…

… de van amelyik komoly kis vasházikó.

De a lényeg az 1755m magasságban ágaskodó rádiótorony.

Hogy keringenek-e benne még holmi távközlésre használt elektronok a csúcson, azt megállapítani nem tudom, de a tavalyhoz képest egy-két dolog történt azért. Számomra ismeretlen okból a házikókból kikerült néhány rövidhullámú eszköz, amiket szétszorva a magas fűben fedeztem fel.

Volt amit bedobozolva…

volt amelyiket szétbontva…

és volt olyan, amit csak a drótok tartották össze.
Ezeket tüzetesebben megvizsgálva láttam, hogy nem éppen eldobandó alkatrészek tanyáznak a nyomtatott áramkörökön. Bár a párom nem igazán lelkesedett a leletért, de ha cipelem, nem bánta, hogy velem jöjjön néhány panel. Így utaztattam előbb a hátamon, majd vonaton néhány száz kilométert ezeket az eszközöket, míg végül az asztalomra kerültek, hogy kitermeljem belőlük a még használható anyagot. Hogy volt-e értelme? Kit érdekel, akkor jó öltetnek tűnt. Aztán, hogy lesz-e valami folytatása… hát ki tudja.

De most lássuk a paneleket.

Talán 20-30 éves technológia tükröződik elsőre, bár meglehet, hogy van az 40-50 év is.

Azért tagadni sem lehet, hogy nagy különbség van a mostani IC-s, kontrolleres technika és az egykori diszkrét alkatrészekből álló elektronika között. Ha nagyon érdekelne, akkor egyszerűen vissza lehetne fejteni az áramkör bekötési rajzát és talán csak a rezgőkörök értékének a megállapításához kellene csak némi műszerezettség.

Van még egy egész doboz is, amit egyelőre nem bontok szét, amúgy is van elég különálló kártya tele alkatrésszel.

Érdekes, hogy mennyire alacsony olvadáspontú cinnel vannak ezek az alkatrészek forrasztva. Szinte tapintani lehet, hogy esetenként a fagyos téli napokon is ki kellett menni a házikóba egy-két dolgot megjavítani és ilyenkor nem volt mindegy, hogy mikor olvad az a cin.

Nem tűnik nagy fogásnak, szinte érdektelenek ezek a kondenzátorok és egyebek.

Viszont az RF-paneleken már ott vannak azok a precíziós kondik, amiért mindezt elhoztam a Hargitáról.

Azt írja, hogy 35000/1, amit azt jelenti, hogy 35nF és 1% tűrés. 25V-on.

De van olyan is, ami 33500/0,5 , vagyis 33,5nF 0,5% tűréssel.

Ám nem kerget a tatár, mint látszik van jócskán bontani való.

Hogy a ferritekkel mi lesz? Talán, ha majd építek valamit megahertzes tartományban, jó lesz valamire.

Van amelyiknek egészen brutális árnyékolása van.

És van néhány kisfrekis is.

Meg néhány antik műszerpoti is.

Hogy mindez minek? Mit mondhatnék? Ezt csak az értheti, akit már megcsapott az a bizonyos műhelyszag és megszokta, hogy az utcán is lehajol egy csavarért.

~ Szerző: helikon7 - 2011 február 13.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: