Gigabyte F128025DU processzor ventilátor

A gigabyte elnevezés közismert név a számítástechnikában, de ugyanakkor a Gigabyte név is éppen annyira ismert. Talán nincs senki, aki ilyen vagy olyan formában ne hallott volna a cégről. Többek között processzor ventilátorokat is gyárt, bár ezen a téren megoszlanak a vélemények, hogy ezt jól teszi-e.
A következőkben egy ilyen ventilátor szemrevételezését követhetjük nyomon.

Néhány évet szolgált egy olyan számítógépben, amelyik nem éppen a csendességéről volt híres. Mivel minden ventilátor termel több-kevesebb zajt, ezért a dolog jó ideig le volt tudva azzal, hogy ez a méretes jószág a sok zajt termelők táborát gyarapítja. Aztán lassanként elviselhetetlenné vált a lárma és a csere mellett döntött a gép gazdája. Hogy ezt milyen bölcsen tette az a továbbiakban ki fog derülni.

A rárakódott por még nem akadályozta a zaj mellett, hogy lidérces kék fényben árassza el környezetét. Az avatott szemlélő számára a ledeken kívül feltűnhet az rengeteg vezeték, ami a kelepce fölött haránt átfut. Hogy minek ennyi drót egy ventilátorhoz?

Lássuk csak. Két sárga megy egy hárompólusú csatlakozóra, egy másik sárga meg csak úgy magában kóricál. És van még egy piros-fekete pár. Nézzük csak melyik mire való.

A magányos sárga vezeték az alaplap tachométeréhez megy, amivel a számítógép figyeli a ventilátor fordulatszámát. A piros-fekete érpár pedig a delejt hozza a szerkezet számára.

A csatlakozóba futó két sárga vezeték pedig egy potenciométerre kapcsolódik, amellyel a ventilátor fordulatszámát vezérelhetjük.

De lássuk mi van odabent. A védőfólia alatt egy aprócska IC-t találunk és a vezetékek beforrasztási pontjait.

Középen a tengelyről könnyedén lepattintható egy műanyag biztosító gyűrű, ami után kiemelhető a kelepce.

Tekintélyes, méretes darab és vastagon lepi a por.

A ventilátor álló része mint egy kosár marad vissza.

Szinte bizarr, hogy egy sebesen forgó szerkezetben miként tud ilyen formában összegyűlni a por.

Valami egészen furcsa benne, valami, ami nem olyan mint amilyennek lennie kellene. Persze ez csupán egy megérzés, ami ott motoszkál a fejemben.

Kitakarítva az alkatrészeket látszik csak igazán az összegyűlt por mennyisége.

Gondolom a kép alapján egyértelmű, hogy miért zörgött, miért volt olyan bosszantóan hangos ez a ventilátor.

De akinek nem olyan éles a szeme, annak itt van kinagyítva. A kelepce műanyag palástja el van repedve, emiatt szó sem lehet egyenletes forgásról.

Továbbá a ragasztó is csak részben érte a szerkezetet, így az excentrikus lett. Annak talán megvan az esélye, hogy a repedés használat közben keletkezett, ám az szinte biztos, hogy már a gyártás során is problémák voltak. Meglehet, hogy túl kemény volt a ragasztó emiatt nem megfelelő mennyiség került felhasználásra, így azt nem lehetett egyenletesen eljuttatni mindenhová, továbbá a ragasztó viszkozitásának hiányában a bepréselt mágnes gyűrű elrepesztette a kelepceházat.

Az állórészt megtisztítva tovább erősödik a gyanú, hogy itt valami nincs rendjén.

Éppen a bronz perselyt zsírozom, mikor valami halk koppanással kihull a szerkezetből.

Csak a méretek összehasonlítása végett a biztosító gyűrű mellé teszem. Ez vagy valami, vagy jön valahonnan, ahogy a székely ember mondaná.

Méretéből ítélve ott benn lenne a helye.

Nézzük csak!

Ott van, becsusszant a helyére. Ez valami távtartó gyűrű lehet, más funkcióját nem látom.

Megzsírozom a tengelyt és helyére teszem a kelepcét, majd megkínálom egy kis árammal. Ám a kelepce csak rándul egyet, majd rövid remegés után megáll. Néhány másodperc után ismét, majd megint szünet és így tovább, mintha belül egy érzékelő lenne, ami túl nagy áramfelvétel esetén megállítaná a forgást, míg a tekercsek le nem hűlnek. Persze az jó kérdés, hogy mi értelme lenne. Mert ugyan az állórész tekercseinek semmi baja nem esne egy esetleges megszorulás során, ám a processzor, amit hűtenie kellene, az már rég a füstölgő vadászmezőkön számolna tovább.

Úgy nézem, hogy ebből a ventilátorból nem lesz már semmi. Meg ha lenne is, felelőséggel egyetlen számítógépbe sem szerelném be. Ugyan kéken világítani azt nagyon tud, de mint processzor hűtőventilátor itt befejezte a pályafutását.

Már csak az a rész következik, hogy mit érdemes belőle kitermelni és megtartani a jövő számára. A mágnesgyűrű marad, egyszer majd vasreszelékkel megnézem, hogy milyen alakúak az erővonalai.

Itt még jobban látszik, hogy a kelepce nem csak egyetlen helyen van elrepedve.

A mágnesgyűrű kifelé árnyékolt és nyoma sincs rajta a ragasztóanyagnak, ami megerősíti az előbbi feltételezésemet.

De nézzük mit találunk még beljebb.

Ehhez persze már meg kell szabadulni a ventilátor kosarától.

A vasmag és a tekercsek.

Kinyomtam a bronzperselyt.

Nincs értelme finomkodni, ennek már a kuka a célpontja.

A ledekre sincs szükségem, ronda a színük.

Talán ezek maradnak. A kábeleket, csatlakozókat mindig fel lehet használni valamire, bár a potenciométert tartó hátlapra mi szükségem lehetne?

Csak a Gigabyte felirat miatt nem fogom megtartani.

Nektek itt az út vége, vár rátok a kukásautó.

~ Szerző: helikon7 - 2012 április 10.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: