Az LCD panel

Volt idő mikor úri flancolásnak számított és az egyszerű polgár úgy tekintet rá, mint holmi felesleges kacatra, amit a tulajdonosa csak úgy megvett, mert nem volt mire költse a pénzét, vagy mert túl közönségesnek tartotta a pórnép közzé keveredve egy hosszabb-rövidebb séta keretében megszabadulni az amúgy is kényelmes életmód során felszedett felesleges kalóriáktól. Mert az átlagember járt, gyalogolt, sétált, barangolt, néha futott, vagy biciklizett, de azt is a szabadban; valamiért, aminek célja volt, mert ment, vagy jött, mert el akart érni valahová. És a legvadabb képzelgések között sem merült fel benne olyan, hogy a négy fal között felüljön egy biciklire, aminek még kereke sincs és tekerje a pedálokat, amik nem visznek sehová, csak azért, hogy ettől úgymond jobban érezze magát, egészségesebb legyen és formában tartsa az izmait. Nem gondolt rá, hiszem volt mitől izmosodjon és örült, ha étel volt az asztalon, amivel ő is és a családja is jóllakhatott.
Ám ezek az idők elmúltak. Hogy szerencsére? Erről nem vagyok meggyőződve. No nem azért, mintha örök kételkedő lennék. Nem! Csak azért, mert emlékezem. Emlékezem azokra az időkre, mikor a társadalom nem holmi gyülevész tömeget jelentett, amit csak etetni és szórakoztatni kellett és ettől mindenki boldog volt. Emlékszem, mikor még gondolkodtak az emberek és noha kimondani nem lehetett, de mindenki tisztában volt az okokkal, a miértekkel és bár lehajtott fejjel állt a sorban, de tudta, hogy van más világ, van más is azon kívül, amit a rendszer eléje tesz és ráerőltet.

De térjünk vissza a mai témához. A szobabicikli hasznos lehet bárki számára, aki csak tekerni akar céltalanul, csak fogyasztani akarja a testében felhalmozott feles energiákat. És hasznos lehet még sok egyéb másra is, ám egy dologra biztosan nem jó. Céltáblának.

Ez esetben egy eltévedt golyóbis nézte meg közelebbről a szobabicikli LDC kijelzőjének lelkivilágát. Ezt persze a folyadékkristály zokon vette és feladva addigi hivatását másfelé fordította tekintetét.

Első ránézésre menthetetlennek tűnt, de mint mondják – a remény hal meg utoljára – ezért gy szerény próba erejéig gondoltam megismerkedem eme tojásdad alkotmány szerkezetével.

A külvilág felé két vezetéken kapcsolódik. Egyik, a kilógó, a pedálok felé tekint és a tachométer jeleit hozza, míg a másik, a jack-dugós, a kormányon levő elektródák által a pulzusszámra utaló impulzusokat hozza.

Az elemtartóban két AA-s áramforrás kaphat helyett.

Az eddigi értelmes és célszerű szerkezetet képét mutató dobozkát kibontva, valami eszement kuszaság fogad. Érezhető a máról holnapra megalkotott és a holnapután már felejtsd el szelleme.

Egyik nyák csak úgy létezik a térben, csügg a vezetékeken. Nem mintha nem lenne célja, csak helye nincs. És nem a helyszűke miatt, mert tér az van, csak a megalkotója nem mutatta ezt meg neki.

Pedig az áramkört tervező gondolt a szerelésre és két lyukat is hagyott a rögzítésre, de ez csak elképzelés maradt, mert a műanyag dobozkában már a lyukaknak szánt párok nem készültek el. A lapocska lelke egy „találd ki” fajtájú IC. De lehet, hogy erről többet nem is érdemes tudni.

Hogy kissé emberibb módon közeledjek a szerkezet megsérült részéhez és nem kuszálódjanak folyton a kezemre az amúgy is kusza drótocskák, a tápvezetékeket leforrasztom az elemtartóról.

Így már egyből más a perspektíva. Egy kvarc, egy buzzer, némi alkatrész felismerhető, de mi lehet az az U1?

Hogy ezt minek kell jogvédeni? Ki akarhat ilyesmit lemásolni? Ráadásul hat esztendő távlatából.

Négy csavarocska bontásával végre az LCD-hez értem. Amúgy nagyon eredeti gondolat a kijelzőt egyenesen a dobozka felszínére szerelni, minden védőlapka, vagy egyéb ablakocska közbeiktatása nélkül. Így előbb-utóbb valami összetöri azt és mehet az egész a kukába. Érdekes azért az üzleti szellem működése.
Van egy x összegért vásárolt szobabiciklid, amin egy x-y értékü elektronikus kütyüben található egy x-y-z értékű LCD kijelzőpanel. Ha valami történik ezzel a kijelzővel, akkor noha a bicikli többi részének az égvilágon semmi baja nincs, mégsem lehet azt megfelelően használni. Hogy érthetőbb legyek lássuk számokkal. Ha a szobabicikli ér mondjuk 100 pénzt, amiből 10 pénzbe kerül az elektronika, ebből pedig egy pénz az LCD, akkor e miatt az egy pénz miatt a többi 99 is elveszti korábbi értékét.

Na persze az U1 is egy „ne tudd meg kivagyok” IC. Tudod mit? Nem is érdekel!

Törött LCD. Vajon mivel tudnám helyettesíteni?

Ott a sarkán van valami felírat.

Talán így jobban látszik. K601200. Egy pénzt adok érte, ha van valakinek eladó.

De addig is összecsavarozom az egész kócerájt, aztán megül magának valami dobozban.

~ Szerző: helikon7 - 2012 április 27.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: