A 21. század kérdései

Bolygónk boldogtalan elfogyasztása

„Egy ember annál gazdagabb, minél több dolgot tud nélkülözni” – vélte a tizenkilencedik századi amerikai író, Henry David Thoreau. E gondolat ma a többség számára abszurdnak tűnik. Az euro-amerikai civilizáció egyik uralkodó mítosza ugyanis az, hogy boldogságunkat az anyagi javak minél nagyobb mértékű birtoklásával érhetjük el. E mítosz annak ellenére él és virul, hogy az emberiség összes nagyobb vallása és a társadalomtudományok egyaránt tagadják igazságát.

Vissza a jövőbe és előre a múltba

A közgazdaságtan a legtöbb tankönyv szerint „a ritka javak különböző célok közötti szétosztásának tanulmányozása”. A korlátlan igények kielégítésére az emberek korlátozott eszközökkel rendelkeznek, ezért elkerülhetetlen a javak hiánya. Nem kaphatunk meg mindent, amit akarunk: el kell döntenünk, hogy mit szeretnénk. Így a fogyasztás minden mozzanata egyben lemondás, tehát minden alkalommal meg is fosztjuk magunkat valamitől. Ebben a borús helyzetben mint gazdasági lényeknek az a feladatunk, hogy beosszuk korlátozott jövedelmünket, és a lehető legtöbb élvezetet nyerjük a viszonylag kevés dologból, amit meg tudunk vásárolni.

Az ironikus az egészben az, hogy a vadászó-gyűjtögető emberek, akik több százezer éven át léteztek úgy, hogy semmilyen materiális tulajdonnal nem rendelkeztek, sok szempontból a miénknél gazdagabb és eredményesebb életet éltek. Leggyakrabban primitív vadakként ábrázolják őket, akik minden pillanatban az életükért küzdenek. Ám ne feledjük, hogy rendkívül csekély igényeik voltak, és általában azonnal rendelkezésükre állt minden eszköz ahhoz, hogy kielégítsék ezeket. A dél-afrikai kung törzs tagjai például hetente 12-19 órát töltöttek élelemszerzéssel. A fiatalok csak húszas éveik közepétől és csak nagyjából negyvenéves korukig dolgoztak. Rengeteg szabadidejükben ettek, ittak, játszottak, társadalmi életet éltek – röviden az általunk a jómóddal összekapcsolt tevékenységeket folytatták.

Miféle fenntarthatóság?

A „fenntartható fejlődés” három nézőpontból közelíthető meg. A versenyszemlélet arra összpontosít, hogy a növekedést tartóssá tegye: föltételezi, hogy a növekedés időben végtelen lehet, de jobb híján belátja, hogy térben a világ gazdagabbik felére korlátozódik. Az űrhajós-szemlélet fölismeri, hogy a fejlődés az idő síkján tekintve kétséges, és arra törekszik, hogy egy globális keretet hozzon létre a természet és az igazságosság válságának kezelésére. Az otthon-szemlélet elfogadja a fejlődés időbeli végességét, és szerkezeti átalakítást javasol azzal a céllal, hogy Észak tágabb teret nyithasson az igazságosság számára az egész világon.

Mi az oktatás célja?

A természeti világ megközelítésében az elméletek és nem az értékek, az elvont gondolkodás és nem a tudatosság, az elegáns válaszok és nem a kérdések, illetve a technikai hatékonyság és nem a lelkiismeret fontossága kap hangsúlyt. Jellemző, hogy kizárólag írástudatlan emberek tudtak hosszú távon fenntartható életmódot kialakítani a Földön, illetve azok, akik az amishokhoz hasonlóan nem emelték piedesztálra az olvasást. Mindezzel arra szeretnék rámutatni, hogy az oktatás nem garantálja a tisztességet, sem a megfontoltságot vagy a bölcsességet. Ha nem változtatunk az oktatás jelenlegi formáján, a jövőben megsokszorozódnak nehézségeink. Nem a tudatlanság mellett emelek szót, inkább arra próbálok rámutatni, hogy az oktatás értékét a tisztesség és az emberiség fennmaradása szempontjából kell mérlegelni, mert ezzel elkerülhetetlenül szembesülünk a XXI. században. Nem az oktatás, hanem az oktatás egy bizonyos formája óvhat meg bennünket.

Utolsó kísérlet

Egy hosszabb összefoglalóban Szám Dorottya, Hetesi Zsolt és Végh László részletesen kifejti a 21. századot meghatározó kérdéseket, elemezve az emberi fejlődés meghatározó lépéseit és az ezek következtében kialakult civilizációs szokásokat és társadalmi rendet. Rámutatva azokra a zsákutcákra, melyek egykor virágzó társadalmakat ítéltek pusztulásra és hasonlóképpen a jelenlegi társadalmunkat is fenyegetik. A tanulmány legnagyobb erénye, néhány apró, nem számottevő tévedésen túl, hogy kimond olyan, eddig tabuknak számító alapigazságokat, melyek megkerülésével és elhallgatásával szinte lehetetlen lenne felismerni, azokat a folyamatokat, amelyek elvezettek a napjainkra kialakult természeti és gazdasági válsághoz. Nem a kérdések megfogalmazására helyeződik a hangsúly, hanem a válaszokra, azokra a kellemetlen és kínos válaszokra, amelyek egyúttal a káoszból kivezető utat is megmutatják. Ezek ismeretében viszont már nem marad más lehetőségünk, mint a cselekvés, ha élhető jövőt akarunk biztosítani a saját és az elkövetkező generációk számára.


BEVEZETÉS

Európa már nem, vagy alig vallásos, de mégis erős, vallásos jellegű meggyőződés határozza meg gondolkodását. Nemcsak Európát, hanem Észak-Amerikát és már szinte a világ egészét a haladásba vetett feltétlen hit vezeti.

SZERVEZŐDŐ RENDSZEREK

Ahhoz, hogy jobban megérthessük, mit jelent világunk mai válsága, nézzük meg, mit mond a természettudomány a magukat megszervezni, fenntartani képes rendszerekről. A természet folyamatai alapvetoen a kiegyenlítodés, a rendezetlenség felé viszik a világot, a meghatározó irányzat az energia szétoszlása, szétszóródása, a különbségek eltünése, a teljes egyöntetüség kialakulása, a sivárságra törekvés.

A TÁRSADALOM MINT RENDSZER

Közel egyensúlyi rendszer a társadalom, amelyet körfolyamatok összjátéka tart fent. Szerveződésként alakul ki és aszerint maradhat fent. Környezete, feltéve, hogy más társadalmakkal nincs kapcsolatban, a természetes környezet, ahonnan erőforrásokat és nyersanyagokat vesz fel. Kivéve az embert, az élőlények csak annyi erőforrást vesznek fel környezetükből, amennyi testük anyagcseréjéhez szükséges. Napi 2500 kcal-nyi tápértékű élelmiszeren élve az ember annyit fogyaszt, mint egy állandóan égo 120 wattos izzólámpa. Ha az étel tápértékét azonos tápértékű étolaj mennyiségével fejezzük ki, napi három deci étolaj hajt bennünket. Mivel az étolaj és a gázolaj hasonlóak, akár használt étolajjal is lehet motort hajtani, mondhatjuk, napi három decis a fogyasztásunk.

AZ EMBER ADOTTSÁGAI ÉS ÉRTÉKEI

195 ezer évvel ezelőtt jelent meg a mai ember. Ha az állatok és emberek viselkedését összevetjük, a különbség minőségi. Míg egyazon állatfaj egyedei ugyanabban a helyzetben nagyjából ugyanazt teszik, különböző emberek azonos helyzetben más és más módon viselkedhetnek. Míg az állatot elsősorban ösztöneik vezérlik, az embert az ösztönös viselkedés mellett a tanult, begyakorolt, belé nevelt készségek és az értelme által felügyelt akarati cselekvések jellemzik. Miközben az érzetei és ösztönei által meghatározott állat a pillanatnak él, az ember képes előre is tekinteni. Éppen ez az embert jelentő görög szó, az antroposz eredeti jelentése, szó szerint felfelé, előre, messzire nézőt jelent.

A TÖRTÉNELEMRŐL

A gyujtögető-vadászó életmód fenntartható volt. Természetes szükségleteiknek megfelelően éltek és ezen kívül csak a tűz használatával változtatták környezetüket. Csupán az utóbbi 11000 év során tért át az ember az élelmiszertermelésre. Vadon élő állatokat háziasítva és növényeket nemesítve a tartott jószágokból és a termelt növényekből éltek meg. Emberi fogyasztásra a vadon élő növények és állatok csupán kis része alkalmas. Legtöbb fajuk táplálékként nem hasznosítható. Ha gyűjtögetésből él valaki, akkor az adott területen található növényzet tömegének durván 0,1%-át használhatja fel. Ha a területet megműveljük, a kívánt növény akár annak 90%-án is tenyészhet. Ennélfogva egy terület akár 10-100-szor annyi pásztort és földművest, mint gyujtögetőt tud eltartani. Nemcsak a több táplálék, hanem az életmód jelentős megváltozása miatt is nőhetett a népesség.

VILÁGMÉRETŰ KÖRNYEZETI VÁLSÁG

A cím arra utal, hogy régen az isteneket értették az időjárás irányítóin. Manapság már senki sem hiszi, hogy külön istene lenne az esőnek, vagy a Napnak, helyette azt gondolják, hogy az időjárás alakulásáért a légkört leíró állapotjelzők (nyomás, suruség, hőmérséklet, moláris összetétel, stb.), a besugárzás, a felszín tulajdonságai, a légkör átlátszósága, stb. a felelősek. Nagyon kevesen gondolnak bele abba, hogy az időjárás nagyléptékű alakítói a múlt század ötvenes évei óta mi magunk vagyunk. Mi lesz ebből? Erre próbál válaszolni ez a fejezet.

ERŐFORRÁS-VÁLSÁG

Az előző fejezetben láthattuk, hogy egyrészt környezetünket talán végleg el fogjuk pusztítani a világméretű éghajlatváltozással – melynek részben mi magunk vagyunk az okozói. Másrészt olyan gyorsan éljük fel Földünk tartalékait mind erőforrás, mind nyersanyag tekintetében, hogy utódainknak nagyon nehéz dolga lesz, ha hozzánk hasonló módon kívánnak élni, bár az is lehet, hogy az is nehéz lesz, hogy egyáltalán éljenek. Az erőforrások kimerülése ennek a fejezetnek tárgya.

A MEGÚJULÓ ERŐFORRÁSOKRÓL ÉS AZ ŐSMARADVÁNYI ERŐFORRÁSOK KIVÁLTÁSÁRÓL

Ebben a részben megvizsgáljuk, hogy van-e lehetoségünk arra, hogy a jelenlegi eroforrás felhasználásunk 87%-át kitevő ősmaradványi erőforrásokat valamivel helyettesítsük. Miután az előző fejezetben arról írtunk, hogy a nyersolajkészletek kitermelése 2005 vége óta nem növekszik jelentősen, azaz lényegében áll, majd 2010 körül elkezd meredeken esni; ezért a kérdés nagyon is sürgető. Kétféle utat kell megvizsgálni, a megújuló erőforrások lehetőségét és az egyéb erőforrások, mint az atomerő felhasználásának lehetőségét is.

A MEZOGAZDASÁG ÉS A FENNTARTHATÓSÁG


Ebben a részben áttekintjük a mezőgazdaság fejlődését az ipari társadalomban, majd beszélünk a növénytermelés és az állattenyésztés fenntarthatóságáról, azokról a módszerekről, melyeket a paraszti kultúrák fejlesztettek ki, szerte a világon a zöld forradalom előtt.

VÁLSÁGKEZELÉS


Életünk válságának főbb tüneteit az alábbiak szerint foglalhatjuk össze. Létünk hordozója, a természet már nem sokáig tűri a mai módon élő embert. Amellett, hogy a nyersanyagok és az erőforrások vészesen fogynak, igen súlyos veszély a földön, vizekben, levegőben egyaránt gyűlő szennyezés. Azaz az emberiség életrendje túl nagy terhet ró a természetre, felemészti annak erőforrásait és teleszemeteli azt. Ez a nyersanyagból szemetet gyártó tevékenységünk már a természet alapvető körfolyamatait is sérti.

MILYEN JÖVŐ ÁLL A VILÁG ELŐTT?

Jövőnket sok esemény együttes hatása, ezek kapcsolatai, és be nem látható események is meghatározzák. Ezért biztosat mondani nehéz. Sokféle forgatókönyv létezik, de az események is épp akkor gyorsultak fel, amikor befejeztük e könyv írását. Az Egyesült Államok pénzügyi válsága világválsággá fejlődött, mindenütt megrendül a pénzintézetekbe vetett bizalom és mindez hosszantartó gazdasági világválsághoz vezethet. Az amerikai álom szétesőben van, nagyon sok amerikai máris elvesztette az otthonát. Átrendeződik a világgazdaság, Kína és India a világgazdaság meghatározó szereplőivé váltak, Egyre több eroforrást és nyersanyagot használnak, mind több terméket gyártanak, mind több húst fogyasztanak, rohamos ütemben fejlődik az úthálózatuk és a gépkocsigyártásuk.

Néhány forgatókönyv

Hogy milyen állapotba kerülhet a világ egy fejlett munkamegosztáson alapuló világrendszer összeomlása után, jól érzékeltethetik a Római Birodalom bukását követő állapotok. Ezt tanulmányozva felfogható, mit jelentene a nemzetközi nagyvállalatok termékeivel ellátott, a kínai áruk tömegét árusító világkereskedelem összeomlása. Példának nézzük meg a fazekasárukkal történteket.




Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: