A szinfalak mögött

írta Julius Andan

Előszó

Mielőtt belevág ennek a könyvnek az olvasásába, jobb, ha néhány dolgot tisztázok itt az elején. Egy könyv önmagában csak és kizárólag arra lehet bizonyíték, hogy van nyelv, van írás és van nyomtatás. Ennél többet egyetlen könyv sem képes bizonyítani, teljesen mindegy, hogy mi áll benne. Éppen emiatt meg sem próbálom meggyőzni arról, hogy igazam van. Sorolhatnék oldalak százain vagy ezrein át adatokat, neveket, számokat, helyszíneket, időpontokat, eseményeket – még ha igaz is lenne mindaz, amit leírok, kinek is lenne igaz? Nekem. Önnek nem. Ha minden állítás igaz lenne, azért lenne igaz, mert láttam, tapasztaltam, hogy hogyan is mennek a dolgok. Én láttam, és én tapasztaltam. Nem ön. Ön mást látott, és mást tapasztalt. Mivel véleményem szerint egy könyv alkalmatlan a meggyőzésre, meggyőzés helyett inkább csak elgondolkodtatni szeretnék. Együttgondolkodásra késztetni. Csak ennyi a célom. Így ez a könyv nem adatok gyűjteménye. Semmi esetre sem valamiféle referenciamunka. Nem lexikon, nem enciklopédia. Ez a könyv érvek gyűjteménye. Semmi több.

Egy bűnös élet

1951. október 30-án születtem. Az érettségi után nem tanultam tovább egyetlen iskolában sem, mivel az iskola kötöttsége az őrületbe kergetett. Már gyerekkoromban rájöttem, hogy tudok bánni az emberekkel. Ott álltam egy apró, alig hatéves kis testben, és néhány szóval, néhány gesztussal és néhány könnycseppel akkor ugrasztottam össze a szüleimet, amikor csak akartam. Vagy a szomszédokat. Vagy az osztálytársaimat. Nagyon élveztem ezt a hatalmat! Igazi, született manipulátor voltam, kiemelkedő színészi képességekkel, ösztönös emberismerettel, 190 feletti IQ-val, a gátlások és az elvek teljes hiányával.

Az ember legnagyobb tévedése

Az ember egész történelmén keresztül annak az alaptalan téveszmének volt a foglya, hogy azt hitte magáról: beavatott. Azt hitte magáról, hogy ő fontos, hogy őt beavatják, hogy ővele bárki is törődik. Azt hitte, hogy azok az emberek ott fenn, akik irányították az életét, az ő érdekében teszik, amit tesznek; hogy voltaképpen egymásért dolgoznak, mert ez a természet rendje; hogy a kapcsolatuk, a viszonyuk, legyen bármilyen távolságtartó és szertartásos is, baráti. Az ember, teljesen elképesztő módon hitt és hisz abban, hogy tudja, mi történik ott, ahol nincs jelen: a kolostorok, szentélyek, templomok rejtekén; a paloták, kastélyok, várak vastag falai közt; a laboratóriumok, tudományos akadémiák, országházak és tárgyalótermek zárt ajtajai mögött. Azt hitte és hiszi, hogy tájékoztatják őt az igazságról, a teljes igazságról. Ám az embert, különös vakhite ellenére, a hatalom birtokosai sohasem avatták be.

A civilizáció születése

A civilizáció születése egy roppant kényes téma. Talán mind közül a legkényesebb. Valószínűleg ennek az egész könyvnek ez a legfantasztikusabb része, és ha van olyan pont a könyvemben, ahol elveszíthetem önt, akkor alighanem ez az a pont. A manipuláció törvényei szerint ennek a fejezetnek kellene az utolsó fejezetnek lennie, és csak azután előállni ezekkel a súlyos kijelentésekkel, miután már száz és száz dologban megszereztem az egyetértését.

A hatalom lényege

A hatalom az a képesség, hogy valósággá tegyük, amit eldöntöttünk. Ebben a definícióban az is benne van, hogy valóra váltsuk az elképzeléseinket – akkor is, ha az másoknak nem tetszik, vagy kifejezetten tesznek az ellen, hogy el tudjuk érni, amit célul tűztünk magunk elé. A hatalom tehát magában foglalja a tényleges fizikai erőszakot, és az azzal való fenyegetőzést is.

Az anyag vallása

A világképeknek az a dolguk, hogy választ adjanak a végső kérdésekre. Minden világkép annak magyarázata, hogy mi az ember, mi a szerepe a világmindenségben, mi az univerzum, honnan ered, mi az élet, mi a halál, mi az élet értelme, valamint hogy mi a jó és mi a rossz. Minden világkép ezekre az alapvető kérdésekre ad választ. A materialista világkép homlokegyenest ellentmond ezekben a kérdésekben
minden más világképnek.

Tudomány és babona

Valószínűleg keveseknek okoz gondot annak belátása, hogy a materializmus erkölcsi tanítása – már ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről – meglehetősen alacsonyrendű és igen hathatósan hozzájárult az emberiség lealacsonyodásához, elzülléséhez. Ám ugyanakkor a materializmusnak számtalan csodát tulajdonítanak, olyan vívmányokat, mellyel megajándékozta az emberiséget. Ha Isten, akkor az olyan vallások jutnak az eszünkbe, mint például a kereszténység; ha reinkarnáció, akkor olyan vallások, mint amilyen mondjuk a buddhizmus. És mi jut eszünkbe, ha a materializmus kerül szóba? A tudomány.

Oszd meg és uralkodj

Valamikor régen, az ősi időkben, a törzsközösségek kialakulásának idején, amikor az élet már több volt az állandó küzdelemnél, és volt idő elgondolkodni a dolgokon, valaki egyszer észrevette, hogy két nem van: nők és férfiak. Nem értette, miért van ez, elment hát a törzs Nagy Tekintélyéhez, és megkérdezte tőle, hogy miért vannak a nemek. A törzs Nagy Tekintélyének azonban sejtelme sem volt arról, hogy miért vannak nők és férfiak, mert hát honnan is lett volna, de mivel sem kellő bátorsága nem volt ahhoz, hogy beismerje tudatlanságát, sem elég esze ahhoz, hogy rájöjjön, hogy a bölcsesség azzal kezdődik, hogy „nem tudom”, kitalált egy választ, és azt hazudta, hogy ez az oka a nemek létének.
Talán így kezdődött.

Zűllött csillagok

Washington DC-ben van egy Fehér Ház nevű épület, melyet rengetegen ismernek. Ez az épület ott van. Ott van egy helyen, nem mozdul el, sok szó esik róla, az emberek odamehetnek és megnézhetik, és bárki megy is oda, bármelyik országból, nem számít, hány éves, hogy férfi-e vagy nő, fehér, fekete, ázsiai, eszkimó vagy bármi más, ha odamegy, ahol a Fehér Ház áll, és abba az irányba néz, amerre van, akkor látni fogja. Ezen okból kifolyólag a Fehér Ház viszonyítási ponttá vált. A Hold és a csillagok is viszonyítási pontok. Azért azok, mert ott vannak fenn, és mindenki láthatja oket, aki arra néz, amerre vannak. A híres embereket ezért nevezték el csillagoknak.

Oktatástól sújtva

Az oktatási rendszer a máz fontos része. Az oktatási rendszer feladata, hogy kezelhetővé tegye az embereket. Az iskola célja, hogy tekintélyelvűségre neveljen. Nincs más célja. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a nyugati vagy a keleti oktatási rendszer tananyaga teljes egészében hazugságokból áll, mert ez nem volna igaz. Azt azonban bátran kijelenthetem, hogy az oktatási rendszer fő feladata, hogy elhitessen bizonyos alapvető hazugságokat. A tanulás modern definíciója tökéletesen materialista és leginkább a hipnózisra emlékeztet: a tanulás feltételes reflex kialakítása; kondicionálás; annak sulykolása, hogy a tanuló adott ingerre (ez esetben többnyire adott kérdésre) mindig az előre meghatározott reakciót (választ) adja.

A gazdasági bilincs

Gazdaság nélkül egyetlen civilizáció sem életképes. A gazdaság egy rendszer, amely termékeket és szolgáltatásokat hoz létre, és értékesíti azokat. Ahhoz, hogy kereskedelem jöhessen létre, szükség van valamire, amit ki lehet cserélni valami másra. Ez a valami lehet egy termék, például egy ház, vagy egy szolgáltatás, például egy ház megtervezése. Kizárólag egyfajta kereskedelem van, ez pedig a cserekereskedelem. A közvetlen cserekereskedelem azonban roppant nehézkes, el sem tudná képzelni, hogy mennyire bonyolult és lassú, és mennyire nem hatékony.

A háborúk egyedűli oka

Tudja, mit csináltak a franciák az első világháborúban? Tudja, mit csináltak a németek a második világháborúban? Tudja, mit csináltak az amerikaiak Vietnamban? Tudja, mit csináltak a szovjetek Afganisztánban? Tudja, mit csináltak az irakiak Kuwaitban? Megmondom: egyáltalán semmit! Egy ország nem egy zárt rendszer, de még egy földrész sem az. Ez a bolygó, ez egy zárt rendszer. Következésképpen ezen a bolygón minden globális, vagyis minden mindenkire tartozik. Bármi történjék is egy országban, az valamennyi országra tartozik. Semmi sem magánügy.

Bemocskolt világ

Bizonyára emlékszik még azokra a szalagcímekre, amelyek világgá kürtölték a szenzációs hírt, miszerint az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei, az ENSZ és a nemzetközi közvélemény tiltakozása ellenére, megtámadta Irakot, azzal a céllal, hogy leszerelje annak tömegpusztító fegyvereit. És bizonyára azokra a szalagcímekre is emlékszik, amelyek azt kürtölték világgá, hogy nem találtak semmit. Mi történt Irakban? Egy dolog egészen biztos: hogy nem az, amit mondanak. Gondoljon bele: mennyi minden múlott azon, hogy megtalálják azokat a tömegpusztító fegyvereket, amik miatt az egész háború elkezdodött?! Mert ha megtalálják, az ellenzok elfelejtettek volna minden rosszat, minden nézeteltérést! Megbocsátották volna az ENSZ határozatainak a megsértését, a közvélemény semmibe vételét, mindent! Ha megtalálják, az megóvta volna az Egyesült Államok elnökének a jó hírét, az amerikai politika, a hírszerzés és a hadsereg jó hírét, az amerikai nép jó hírét! És mégsem találtak semmit.

A bűnözés szerepe

A bűnözés, ma már egyre inkább úgy tűnik, mintha valami teljesen normális dolog lenne, a bűnözők pedig, mintha teljesen normális emberek volnának. A bűnözés egyszerű foglalkozássá vált. Van, aki földrajzot tanít egy gimnáziumban, van, aki taxit vezet, van, aki repülőgép pilóta, van, aki nyomozó, van, aki festőmuvész, van, aki postás – és van, aki gyerekeket és nőket erőszakol meg, kocsikat lop el, lakásokba és házakba tör be, bankokat rabol ki, embereket gyilkol meg stb.

Terrorhullám

„Terrortámadások sorozata érte Londont. Négy arab származású, angol állampolgár, négy angol öngyilkos merénylő hajtotta végre a merényleteket. A hatóságok feltételezik, hogy mindannyian meghaltak a robbantásokban, bár ez idáig még csak egyikük holttestét sikerült azonosítani. Egyes források ötvenre teszik a halottak számát, más források kevesebbről, megint mások több áldozatról beszélnek. Egy szakértő szerint legalább háromezer potenciális terrorista vár még bevetésre Angliában.” Mindez 2005 nyarán történt. Emlékszik még ezekre a médiahírekre? A terrorizmus nagyon érdekes téma, és nagyon érdemes komolyan megvizsgálni, mert a legfelsőbb kaszt céljai szerint ez a jövő.

Megtébolyítva

Igaz, hogy az ideológiák, melyekkel körülveszik a lényegi hazugságot, a gondolat-bálványokat, rendkívül bonyolultak, áttekinthetetlenek, sokrétuek, és mindenekfelett professzionálisak. Az is igaz, hogy a legfelsőbb kaszt egész tekintély-hadseregeket vett be, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy rosszul látnak, rosszul gondolkodnak és rosszul tudnak. Ez mind tény. Ám van itt valami, ami alighanem önt sem hagyja nyugodni. Hogy ez az egész rendszer miért képes működni? Merthogy egyáltalán nem logikus, hogy működjön. Egyáltalán nem logikus, hogy egy ember feladja a saját elképzeléseit, elfelejtse a saját személyes bizonyosságát, a saját tudását, csak mert X. Y. azt mondta neki, hogy tegye meg.

Azok az átkozott emlékek

A legtöbb ember össze van zavarodva azt illetően, hogy mi a különbség a materializmus és a vallások alapvető tanításai között, és így ebből is és abból is elfogad tételeket, és nem veszi észre, hogy azok egymásnak ellentmondanak. A materializmus szerint az agy gondolkodik és az agy tárolja az emlékeket. Roppant érdekes jelenség, hogy ezt rengeteg vallásos ember is elhiszi, köztük papok és lelkészek is. Ez azért is érdekes, mert ha az agy bármi effélét csinál, akkor nincs lélek és nincs Isten. Ha az agyban vannak emlékek, akkor azok a test halálakor elpusztulnak. Ha az agy gondolkodik, akkor a test halála után a gondolkodás megszűnik. Ha az agy döntéseket hoz, akkor a test felbomlásával a döntések is megszűnnek. Ha így áll a helyzet, akkor mi volna a lélek szerepe?

A lélek tana

Tudjuk, hogy Isten vagy bizonyos istenek nevében mérhetetlen mennyiségu bűnt követtek el. Azt is tudjuk, hogy a kísértetekről és más hasonló dolgokról kieszelt babonákkal az őrületbe lehet kergetni az embereket. Mind az istenhitet, mind pedig a lélekben való hitet fel lehet használni arra, hogy tömegeken uralkodjanak, hogy tömegek gondolkodását és cselekvését bénítsák meg. Ez esetben viszont számba kell vennünk annak lehetoségét is, hogy az istenben és a lélekben való hit éppen úgy manipulatív eszmerendszer, mint a materializmus, és nem szolgál más célt, mint az emberek féken tartását. És ez így is van. Ez teljesen igaz. Ezek a rendszerek sem különbek a materializmusnál.

A nagy rémálom

Bárhol legyünk is, valahol mindig vagyunk, és valahová mindig tartunk. A két pont között (elhelyezkedésünk és célunk között) egy út található, melyen végig kell mennünk, hogy eljussunk a célhoz. Ezen az úton a tetteink a lépések, és nem a szavaink. Az alkoholista, aki állandóan a leszokásról beszél, de aki mégsem hagyja abba az ivást, nem fog leszokni, mert a tettei nem a leszokás irányába viszik. Nem a szavak számítanak, hanem a tettek. Milyen cél sejlik fel a távolban, amely felé az emberiséget saját tettei viszik? Olyan könnyu látni, hogy milyen állapot felé tartunk, de annál nehezebb felfogni, hogy valóban ez az útirány. Ön mit gondol?

Utószó

A legfelsőbb kaszt ideológia-tervezőjeként nem éltem szerzetesi életet. Nem zárkóztam el egy földalatti bunker vastag falai közé. Muszáj volt emberekkel találkoznom, mert mint egykori harctéri manipulátornak, élesben kellett tesztelnem az elgondolásaimat, figyelve minden kis reakciót, alaposan kielemezve minden hatást. 2002 nyarán, amikor még teljes szívvel hittem abban, hogy az emberiséget el kell nyomni, mert rabiga nélkül a halálba rohanna, egy ideológián dolgoztam, amelynek az volt a célja, hogy elfogadtasson a társadalomban egy gondolat-bálványt, amely úgy hangzott, hogy „A szigorú demokrácia a jövő”. A „szigorú demokrácia” egy demokráciának látszó diktatúra, amelyben vannak például választások, de ugyanakkor totálisan elnyomják a személyiséget.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: